Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi van a felfúvódás lelki hátterében?

2013.05.09

 

Aki túlságosan sokféle ételt vesz magához, melyek nehezen tűrik egymást, vagy egyszerűen „nehezen emészthetőt” fogyaszt, felfúvódik. Lelki szinten e jelenség arról árulkodik, hogy az ember olyan eseményekkel és tényekkel kerül szembe, melyeket nem képes könnyen „megemészteni”, nem fogad el, így belső nyugtalanságot idéznek elő. A belső ellenkezés vagy elutasítás következtében az ember úgy érzi, „nyomás alá” került. Érzékeli tulajdon teste belső folyamatait. Aki gyakorta szenved felfúvódásban, annak helyre kell állítania belső nyugalmát, a dolgokat szép sorjában kell elvégeznie és meg kell tanulnia azt, amivel konfrontálódva érzi magát, kevésbé komolyan és tragikusan venni. Az idegenszerűvel, az újjal szembeni tolerancia szintén segíthet abban, hogy az élettörténések „megemésztése” könnyebb legyen. Más problémákhoz hasonlóan itt is arról van szó, hogy vagy az élet dolgaihoz való egyéni hozzáállásunkon kell változtatnunk, vagy magukat a körülményeket kell tevékenyen úgy alakítani, hogy az illető ismét meglelje belső békéjét.

 

Foglaljuk össze

Felfúvódás: konfrontáció az emészthetetlennel, ellenkezés által kiváltott belső feszültség, elégtelen tolerancia-szint.

Más akarok lenni, mint ami vagyok. Minthogy nem vagyok összhangban önmagammal, helytelenül cselekszem, és táplálkozásom se megfelelő. Olyan dolgokat kapcsolok össze, melyek nem illenek egymáshoz, következésképp az eredményt nem tudom megemészteni. Egy elképzelés szerint élek, melynek hozzám semmi köze. Ez belső feszültséget eredményez bennem, panaszokat okoz, arra kényszerít, hogy megkíséreljem: életem ismét a teremtett világgal összhangban folyjék. Helytelen létezésem bensőleg túl sok helyet foglal el, azaz korlátoz, minthogy lényemnek nem felel meg. Csupán szűk teret juttat saját, igazi lényemnek, s ez fáj.

Minthogy én nem önmagam vagyok, a rezonancia törvényének megfelelően olyan eseményekkel kerülök szembe, melyeket képtelen vagyok megemészteni, mivel nem felelnek meg nekem, nem tartoznak hozzám. Testemen keresztül az élet elárulja, hogy nem a magam életét élem, hanem mintegy megélem azt, amit képviselni szándékozom. Mindez viszont belső nyugtalanságot kelt, heves indulatokat, fájdalmat okoz, és feszültséget idéz elő. Ráadásul „deformál” is engem, minthogy nem felel meg, ellentmond tulajdonképpeni létemnek. A belső vonakodást, a bennem felgyülemlő ellenérzéseket mindaddig tapasztalni fogom, míg olyan dolgok töltenek be, melyeknek hozzám semmi köze.

Amit tenni kell

Először is vissza kell térnünk önmagunkhoz, szabad létezést kell biztosítanunk önnön lényünknek, ismét saját magunkban kell nyugodnunk. Akkor majd a megfelelő időben a megfelelő dolgot fogjuk cselekedni. Nem vesszük többé magunkhoz azt, ami nem tartozik hozzánk vagy nem illik össze. Fel kellene ismernünk: létezésünk összhangját önmagunk tudatos vállalása teremti meg. A körülmények többé nem tűnnek tragikusnak, hiszen belátjuk, hogy minden a segítségünkre lehet, csak megfelelő módon kell viszonyulnunk hozzá. Következésképp a belső feszültség fokozatosan enyhül. Amennyiben elfogadjuk tulajdon énünket, a külvilág sajátos létezésmódja ugyancsak elfogadhatóvá válik számunkra, anélkül hogy feszültségekhez vezetne. Aki feszültségben él, az gyakran másokban is feszültséget kelt, hogy a sajátjától mintegy megszabaduljon. Ám ha veszi a bátorságot, hogy végre tulajdon személyiségének megfelelően éljen, akkor életkörülményei e belső harmóniát sugározzák majd vissza.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.